FREYA SZEMSZÖGE:

Már sírni sem tudtam.

A földön feküdtem, a saját véremben – a saját gyászomban úszva. A torkom berekedt a sikítástól, a körülöttem lévő csend mégis gúnyt űzött abból a fájdalomból, amit már nem tudtam szavakba önteni. Felnéztem a színtelen égre, ahol a kora reggel lassan emelkedni kezdett. Mégis sötét volt.

Még a nap is mintha elhagyott volna. Nem volt melegség. Sem fény. Csak a v