KAELEN SZEMSZÖGE:

– A falu szélén éltem. Egyedül. Figyeltem. Vártam. Láttam, ahogy ételt ad a férfinak, akit még mindig szerettem. Néztem, ahogy békésen alszanak a csillagok alatt, miközben én megfulladtam a csendben.

– Ennek mi köze hozzám? – nyögte fel Freya; hangja rekedt volt és gyenge, de nem volt hajlandó megadni magát.

Morwenna megtorpant. Mellkasa hevesen emelkedett és süllyedt.

– Fogd be