Szerzői szemszög

Luciano mélyen a nő pinájába döfte a farkát, és rekedt morgás szakadt ki belőle, miközben a fejtámla ritmikusan a hálószoba falának verődött. Az alatta fekvő szőke nő heves élvezettel sikoltozott, ápolt körmei a férfi széles, izzadt hátába mélyedtek. Luciano bosszúsan lehunyta a szemét. A nő éles hangja sértette a dobhártyáját. Csak arra használta a testét, hogy levezesse a felgyülemlett feszültségét, a nő mégis úgy viselkedett, mintha ez valami szenvedélyes románc lenne. Élvezte a férfi durva ritmusát, és egyre többet követelt.

Luciano állkapcsa megfeszült, ahogy érezte a közeledő csúcspontot. Pont abban a pillanatban rántotta ki a farkát, amikor a nő elment, és a latex óvszerbe ürítette az ondóját. A szőkeség hosszan felsóhajtott, és kinyújtotta a karjait, hogy a férfi vastag nyaka köré fonja őket.

Luciano undorodva ellökte a kezét. Lelépett a matracról, és a közeli szemetesbe dobta a használt gumit. Az üveg dohányzóasztalon csörögni kezdett a telefonja. Nagy kezével beletúrt nedves, sötét hajába, bosszantotta a zavarás, majd felvette a készüléket.

„Luce, sehol sem találjuk a feleségedet. Biztosan az apja segít neki bujkálni.”

Enzo rekedt hangja szűrődött át a hangszórón. Luciano ökölbe szorította a szabad kezét. Egyetlen szó nélkül bontotta a vonalat. Elfordította a fejét, és tekintete találkozott az összekuszálódott lepedők között ülő prostituáltéval. A nő leplezetlen vágyakozással végigjártatta a szemét a férfi sűrűn tetovált, izmos felsőtestén. Egyértelműen akart még egy menetet, teljesen elvarázsolta a hatalmas izomzat és a mérhetetlen gazdagság, de Luciano már túllépett rajta.

„Nova, fogd a pénzed és takarodj.”

Hidegen adta ki a parancsot, miközben gyors üzenetet gépelt a mobilja képernyőjén. A nő lelkes mosolya sértődött durcába csapott át.

„Stella a nevem.”

Hangot is adott a sértettségének, és keresztbe fonta a karját a csupasz mellei előtt. Luciano felkapta a fejét, és ragadozó tekintetét egyenesen a nő arcára szegezte.

„Leszarom. Takarodj.”

A mély morgás halálos fenyegetést hordozott. Stella azonnal leugrott az ágyról, amint működésbe lépett a túlélési ösztöne. Belepréselte magát a szűk ruháiba, felkapta a százdolláros köteget, és némán kimenekült a hálószobából. Csak egy utcai kurva volt, és pontosan tudta, hogy nem érdemes próbára tenni egy maffiavezér türelmét.

Luciano egy újabb számot tárcsázott, miközben a padlótól a mennyezetig érő ablak felé sétált. Vincenzo Rossi a második csörgésre vette fel.

„Figyelj rám, Vincenzo. Rossz emberrel baszakodtál. A magadfajta harmadosztályú utcai patkányok nem érdemlik meg a jóindulatomat. A kurva lányod épp elég problémát okozott a családomnak. Nem érdekel, kinek a farkán lovagol éppen. Azt akarom, hogy holnap itt legyen a partin, különben jobb, ha elkezdesz koporsót választani a temetésére.”

Kiköpte a fenyegetést, a hangjából minden irgalom hiányzott. Az idősebb férfi idegesen dadogott a vonal másik végén.

„Mr. Moretti, kérem, bocsásson meg. Fogalmam sincs, hol van, de minden tőlem telhetőt megteszek, hogy megtaláljam. Az életemre esküszöm, hogy ott lesz a partin.”

Vincenzo könyörgött, hangja remegett a valódi rettegéstől. Luciano gúnyosan felnevetett a szánalmas színjátékon.

„Nincs szükségem az üres ígéreteidre. Ez az utolsó esélyed. Ha nem jelenik meg, elválok tőle.”

Befejezte a hívást, és egy kemény rúgást mért a dohányzóasztal szélére. Camilla pokollá tette az életét. Soha nem akarta elvenni az elkényeztetett fruskát, de kötelességből megtette. A bátyjának, Cassnek kellett volna feleségül vennie. Amikor Cass visszautasította, Luciano lépett elő, hogy megvédje a család hírnevét. Azt feltételezte, hogy csendes partner lesz, de rohadtul tévedett.

Camilla még az esküvő után is kérkedve mutogatta a szeretői végeláthatatlan sorát a városban. Lucianót nem érdekelte, kivel fekszik le, mivel egyáltalán nem vonzódott hozzá, de az, hogy a nő pofátlanul fittyet hányt a médiával szembeni diszkrécióra, hatalmas kockázatot jelentett. A pletykák, miszerint a felesége fűvel-fával lefekszik, futótűzként terjedtek, és a férfi egy vagyont költött arra, hogy eltüntesse a nyomait.

Most pedig minden határt átlépett azzal, hogy nyomtalanul eltűnt. Felsőkategóriás divattervezőnek nevezte magát, mégis kizárólag Luciano pénzéből finanszírozta extravagáns életét. Manipulatív volt, folyamatosan tiszteletlenül bánt a személyzettel, és a hozzáállásától felforrt a férfi vére. A nő folyamatos drámázása miatt még a szindikátus ügyeire sem tudott koncentrálni.

Holnap este az elit alvilági családok egy kritikus fontosságú gálára gyűlnek össze. A bűnözői elit körében keringő legújabb pletyka az volt, hogy Camilla szereposztó díványokon keresztül szerez magának modellmunkákat. Luciano tudta, hogy a gusztustalan pletykák színtiszta tények, de el kellett játszania a szerető férjet. Szüksége volt a jelenlétére, hogy egységesnek mutatkozzanak. Nem hagyhatta, hogy köztiszteletben álló szülei nyilvános megaláztatást szenvedjenek el a nő mocskos szokásai miatt.

Felkapta a telefonját, és még egyszer tárcsázta a jobbkezét.

„Enzo, ha holnap nem kerül elő, kutasd fel, és ott helyben repíts egy golyót a fejébe. A hulláját nem kell elhoznod.”

Hidegen adta ki a parancsot, és egyenesen a hozzá tartozó fürdőszobába sétált. Megnyitotta a zuhanyt, hagyta, hogy a meleg víz lemossa az olcsó parfüm megmaradt illatát, és lecsillapítsa az égető dühét.

Fél órával később méretre szabott öltönyben ment le a nagy lépcsőn, hogy megreggelizzen. A húga a hatalmas nappaliban fel-alá sétálgatott.

„Luce, beszélnem kell veled.”

Odakocogott hozzá, és próbált lépést tartani vele. A férfi egyetlen pillantásra sem méltatta.

„Tudom, mit akarsz. A válasz nem, és nincs kedvem vitatkozni.”

Vágott vissza, kikerülve a nappalit, és egyenesen az étkező felé vette az irányt. A húga felhorkant, a magas sarkúja gyorsan kopogott a márványpadlón, ahogy utána sietett.

„Miért rajtam vezeted le a feleséged miatti dühödet?”

Panaszkodott, és elfoglalta a férfi bal oldalán lévő széket, miközben az leült a hosszú mahagóni asztal főhelyére. Luciano gyilkos pillantást vetett rá.

„Ne ejtsd ki a nevét a jelenlétemben.”

Összeszorított fogakkal adta ki a figyelmeztetést. A lány gúnyosan feltette a kezét, mintha megadná magát.

„Rendben. Látod, Cassnek igaza volt, hogy visszautasította ezt a házassági ajánlatot. Én mondtam neked, hogy eleve ne vedd feleségül. Amúgy már nem kell stresszelned, mert anya azt tervezi, hogy végleg kidobja az életedből.”

Széles, diadalmas mosollyal dobta be a hírt. Luciano megállt, a homlokráncolása elmélyült.

„Miről beszélsz?” – szegezte neki a kérdést.

A lány előredőlt, alig várta, hogy megossza a családi pletykát.

„Igen. Mindent hallott a szereposztó díványos balhéról. Nem akarja, hogy tovább neked kelljen foglalkoznod Camilla cirkuszával, szóval a válási papírokat már készítik. Basszus, határozottan te vagy anya kedvence.”

Boldogan felnevetett. A Luciano mellkasára nehezedő, zúzó teher egy része eltűnt. A szabadság végre elérhető közelségbe került. Halkan felsóhajtott a megkönnyebbüléstől. A holnapi gála azonnali problémája azonban továbbra is égető gond maradt.

„Holnap este még mindig szükségem van arra a kurvára, hogy megmentsük a látszatot.”

Jelentette ki ridegen, miközben felemelt egy nehéz ezüstkanalat. A húga sokatmondó vigyorral figyelte.

„Kicsit remélem, hogy nem jelenik meg. Úgy tűnik, ezúttal nagy bajban van.”

Gúnyolódott, és figyelte, ahogy a sötét viharfelhők gyülekeznek a bátyja szemében. A férfi valósággal tajtékzott. Luciano állkapcsa addig feszült, míg a csont meg nem roppant.

„Ezúttal senki sem mentheti meg tőlem.”

Mormolta a sötét fogadalmat. A tömör fémkanál a markában félbehajlott, és megpattant a féktelen harag puszta ereje alatt.