Luciano nézőpontja

Már majdnem egy órája, hogy Siena felébredt a kétnapos eszméletlenségből. Csak mered a semmibe, miközben a kezét az üres hasán tartja. A szeme meg sem rebben, amitől megfagy ereimben a vér.

Még sosem rettegtem ennyire a csendtől. Képtelen vagyok összeszedni a bátorságomat, hogy felálljak a kanapéról, amin már két napja ülök, és odamenjek hozzá. Hogy a karjaimba zárjam, és azt mo