VINCENZO

Cleo és Sam még mindig a karjaimban voltak. A szívem vadul vert a dühtől és a tehetetlenségtől.

„Vidd a gyerekeket a kocsiba, itt nem biztonságos” – parancsoltam Arturónak, aki átvette tőlem Cleót és Samet.

A tömeg utat nyitott, ahogy elindultunk kifelé. Alexa úgy remegett, mint a nyárfalevél, az arcát könnyek áztatták.

„Kényszerítenem kellett volna, hogy maradjon. Soha nem halt volna meg