VINCENZO

A másnap reggel éppoly békésen indult, mint az elmúlt néhány nap bármelyike. Alexa még aludt, amikor kicsusszantam az ágyból; sötét haja zuhatagként omlott a párnára.

Megnyújtózott, és pislogva kinyitotta a szemét. „Hová mész?”

A szeme még álomittas volt, és lágyan mosolygott. Fölé hajoltam, és megcsókoltam az arcát. Nem érdemeltem meg őt, még a puszta látványát sem.

„Sétálok egye