VINCENZO

Tudtam, hogy a kelleténél erősebben ütöttem meg.

A karomba nyilalló éles fájdalom nem csupán abból fakadt, ahogy az öklöm az állkapcsának csapódott, hanem a dühből is, amely még mindig tombolt bennem.

Tullio hátratántorodott, pislogott néhányat, majd megállt, és gúnyosan, higgadtan oldalra biccentette a fejét.

– Ez meg mi a fenéért volt? – kérdezte, és az ajka kissé elgörbült, mintha ma