ALEXA

Lélegzett, hála az égnek, de a légvételei sekélyesek voltak és hörgők. Úgy éreztem, a szívem kettéhasad a mellkasomban.

– Jól vagyok – préselte ki magából rekedten, mint az a javíthatatlan idióta, aki volt, miközben az oldalát markolta.

– Fogd be, dehogy vagy jól! Ne beszélj! – A hangom minden átmenet nélkül sikolyba csapott át; úgy remegtem, hogy alig láttam a könnyeimtől.

– De jól…

–