Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

AZ ÍRÓ SZEMSZÖGE

– Végre felébredtél? – Luciano letette a teáscsészét, amiből kortyolgatott, és Nadiára nézett, akinek épp most nyíltak ki a szemei.

– Én... én még élek? – suttogta Nadia szinte hallhatatlanul.

– Persze, hogy még élsz. Mit gondoltál? Hogy belehaltál a lövésbe? – kérdezte Luciano vigyorogva.

Nadia néhány másodpercre lehunyta a szemét, hallgatva, ahogy Luciano mozgolódik, és feláll a