VICTOR DRAVEN

– Tessék, gyönyörűségem – suttogtam, és kihúztam Val székét, hogy leülhessen.

– Köszönöm – emelte fel kissé a fejét, hogy rám nézzen, miközben leereszkedett a székre.

Megcsókoltam az arcát, majd odasétáltam a saját székemhez, és helyet foglaltam.

– Tényleg folyton gyönyörűségemnek meg mindenféle imádnivaló névnek kell hívnod? – kuncogott Val.

– Persze. Ha a tiéd a legszebb, legkedves