Caleb nézőpontja

A reggeli napfény a konyhaasztalra tűzött, miközben befejeztem a reggelimet. Ma péntek volt. Egyben a tizennyolcadik születésnapom is, a nap, amikor a farkasom nagykorúvá válik.

„Milyen terveid vannak a szülinapodra, fiam?” Apám letette a kávésbögréjét az asztalra.

„Damon bulit szervez nekem az unokatestvére házában.” Eltoltam magamtól az üres tányért.

„Próbálj meg nem túlságosan elvadulni ma, fiam. Tudod, hogy mostantól bármikor megtalálhatod a társadat. Nem akarjuk rosszul kezdeni a dolgot.” Szigorú pillantást vetett rám.

„Igen, mint például azzal a Tessa lánnyal kavarni. Nem tesz jót, ha a társad meglát titeket együtt. Ezért mondom folyamatosan, hogy szakíts vele.” Anyám összefonta a karját, a pultnak dőlve.

„Drágám, hagyj békét a fiúnak. Fiatal még. Hagynod kell, hogy a saját kárán tanuljon. Meg aztán, mi van, ha ő a társa?” – érvelt apám.

„Kétlem. Ő biztosan nem a társa. Garantálom, hogy az én fiamnak nem egy rongy a társa” – vágott vissza anyám.

Döbbenten meredtem anyámra. Általában nem nevezett lányokat így, de igaza volt. Tessa már több férfival és nővel is lefeküdt, amíg együtt voltunk. Engem nem zavart. Néha még osztoztunk is egy-két nőn.

Felkaptam a hátizsákomat, elbúcsúztam a szüleimtől, és elindultam a suliba. Amikor felsétáltam az épület bejárati lépcsőjén, Tessa már várt rám. Egymásra néztünk. Nem éreztem semmi mást, mint tegnap. Semmi szikra, semmi vonzalom. Anyámnak igaza volt. Nem voltunk társak.

„Szia bébi, készen állsz a ma esti bulidra?” Tessa előrelépett, és megcsókolt.

A csók mindent megerősített. Ő határozottan nem a társam. Rövid bűntudat villant át rajtam, amiért hitegettem őt, most, hogy a farkasom nagykorú lett, de félresöpörtem az érzést.

„Igen, alig várom.” Elmosolyodtam.

„Hé haver, boldog szülinapot.” Damon felszaladt a betonlépcsőn, és csatlakozott hozzánk.

„Köszi, ember.” Bólintottam.

Damon felváltva pillantott Tessára és rám.

„Érzel valami mást vele, haver?” Damon hangja visszhangzott a fejemben az elmekapcsolatunkon keresztül.

„Nem, ember, nem ő az” – válaszoltam neki a kapcsolaton át.

Damon megvonta a vállát. Végigsétáltunk a folyosón a szekrényemhez, míg Tessa elment megkeresni a barátnőjét, Briannát. A tanítási nap első fele vánszorgott. A folyosókon mindenki megállt, hogy boldog születésnapot kívánjon nekem.

„Hé haver, hallottál arról a csóró kölyökről a Crimsonmoon falkából? Hogy is hívják, Elaine? A lány, akit folyton szekálsz” – kérdezte tőlem a szekrényemnél Wyatt, a falkánk egyik legjobb nyomkeresője.

„Siennára gondolsz?” Becsuktam a szekrényajtót.

„Igen, ez a neve. Átmegy az emberi gimibe” – mondta Wyatt.

„Hát, azt hiszem, végre sikerült kipaterolnod innen.” Damon felnevetett.

„Tudtam, hogy sikerülni fog.” Vigyorogtam.

„Itt volt az ideje, hogy megszabaduljunk attól a ribanctól. Nem közénk való volt.” Tessa odasétált, és a derekam köré fonta a karját.

Miután megszólalt az ebédszünetet jelző csengő, Tessa megragadta a kezem, és kivezetett a szabadba, egyenesen a futballpálya lelátója mögötti, félreeső, poros részhez.

„Tudom, hogy nem vagyunk társak, de ez nem jelenti azt, hogy ne szórakozhatnánk egyet. Boldog szülinapot.” Tessa vigyorgott, a szeme elsötétült a vágytól.

Brianna és a barátnőjük, Harper sétáltak ki az árnyékokból a fémülések alól. Mindkét lány félmeztelen volt. Levették a pólójukat és a melltartójukat, a száraz porba dobva őket. Egyenesen odasétáltak hozzám. Harper a derekamhoz nyúlt, és kigombolta a farmeromat, majd a boxeremmel együtt a térdemig húzta. Ugyanekkor Brianna letérdelt a földre.

Tessa a nyakamba fonta a karját, és az ajkait az enyémnek préselte. Visszacsókoltam, a nyelvemet a szájába csúsztatva. Éreztem, ahogy Harper meleg szája rácsúszik a faszomra. A fejét le-föl mozgatta, szopta a farkamat, miközben a nyelvével az érzékeny makk körül körözött. Lenn a földön Brianna szétnyitotta Tessa lábát, és az arcát a combjai közé temette, kinyalta Tessát, miközben ő továbbra is engem csókolt.

Megragadtam egy maréknyit Harper hajából, és kihúztam a faszomat a szájából.

„Ereszkedj négykézlábra!” – parancsoltam neki.

Harper habozás nélkül pontosan úgy tett, ahogy mondtam. Előremászott a porban. Mögé léptem, megfogtam a csípőjét, és a faszom mélyen a szűk pinájába löktem. Lökdöstem a csípőmet, gyorsan és durván mozogtam ki-be. Harper hangos nyögéseket hallatott, amik visszhangzottak a fém lelátó alatt. Kinyújtottam a kezem, és megragadtam Tessa meztelen melleit, szorítottam a húsát, miközben Brianna tovább baszta a nyelvével Tessa nedves pináját.

Harper csípője az enyémnek rándult. A pinája falai szorosan rátapadtak a farkamra, fejte a törzsemet, ahogy keményen elélvezett. Kihúztam a faszomat a nedves picsájából, és félrelöktem az útból.

„Gyere ide, ribanc!” – parancsoltam Briannának.

Brianna odamászott, és négykézlábra ereszkedett. A faszomat a nedves hasítékához irányítottam, és tövig belenyomtam. Gyorsan és keményen dugtam, a hús a húson csattanásának hangja betöltötte a forró levegőt. A válla felett láttam, hogy Harper átveszi Brianna helyét. Harper Tessa ágyékába temette az arcát, kinyalta őt, miközben Tessa hátravetette a fejét, és hangosan nyögött. Belevezettem a faszomat Briannába, az egyik kezemmel megragadtam a tarkóját, a másikkal pedig lenyomtam a vállát. Addig basztam, amíg el nem kezdett elélvezni, a teste az enyémnek rázkódott.

Kirántottam a farkam Briannából, és megragadtam Tessa tarkóját. Megpörgettem, előrehajlítottam, és a faszomat mélyen a pinájába csaptam. Gyorsan és keményen löktem belé. Tessa felsírt az élvezettől. Brianna odamászott, és elkezdte nyalni Tessa egyik mellbimbóját, míg Harper a másikat szopta. Tökig benne voltam Tessában, szorosan markoltam a nyakát, miközben basztam őt. A belső izmai rászorultak a farkamra, ahogy közeledett a csúcsponthoz. Siettem, és kihúztam a faszomat a pinájából, mielőtt elmentem volna.

„Térdre, és szopjatok le!” – néztem le hármukra.

Tessa, Brianna és Harper térdre dobták magukat a porban. Körülvették a faszomat, nyalták a törzsét, a golyókat, és szopták a hegyét. Az intenzív stimuláció a tetőpontra juttatott. Felmordultam, és keményen elélveztem. Mindhárman kinyitották a szájukat, felfogták a gecimet, tisztára nyalták a farkamat, és minden cseppjét lenyelték.

„Boldog szülinapot, bébi.” Tessa letörölt egy kósza nyálcseppet az álláról, és nehezen lélegzett.

Később aznap este Damon vitt el minket a buliba.

„Mit gondolsz, megtalálod ma este a társadat?” – kérdezte Damon a vezetőülésből.

„Nem tudom. Nem a sulis lányok közül volt senki, szóval talán egy másik falkából való.” Kibámultam az anyósülés ablakán, figyelve az elmosódó utcai lámpákat.

Damon leparkolt a fűre, és bementünk az unokatestvére házába. A buli tele volt. A levegő sűrű volt az alkohol és a fűfüst szagától. Néhány pár mindenki szeme láttára baszott a nappali kanapéin.

Átverekedtem magam a tömegen, és bementem a konyhába, hogy fogjak egy italt. Láttam, hogy Tessa egy csapat lánnyal beszélget a hűtő közelében. Meglátott, és az arca széles mosolyra húzódott.

„Szia bébi.” Odasétált, és szájon csókolt.

„Szia.” Belekortyoltam a sörömbe.

Egy percig a konyhában lógtunk, de a padlódeszkákon át vibráló basszus zajától megfájdult a fejem. Tessa és én úgy döntöttünk, hogy kimegyünk a hátsó udvarra. Találtunk egy csendes helyet az erdő szélén, távol a hangos zenétől.

„Jól érzed magad?” – kérdezte Tessa, közelebb lépve hozzám.

„Király.” Hátradőltem egy nagy tölgyfának.

„Élvezted a mai napot a lelátó alatt?” Végigsimított a mellkasomon.

„Hát persze.” Bólintottam.

Lábujjhegyre állt, és elkezdett csókolni. A csók hamarosan szenvedélyessé vált. A kezei a derekamra csúsztak, és elkezdte kigombolni a farmeromat.

„Tudod, Caleb, nagyon feldúlt voltam, amikor ma reggel rájöttünk, hogy nem vagyunk társak.” Kihúzta a farkamat a boxeremből, és térdre ereszkedett. Az ajkait a faszom köré fonta, és szopni kezdte, egyáltalán nem érdekelte, hogy ki sétál el az udvaron, és látja meg őt.

„Én is, bébi” – hazudtam, cseppet sem törődve az érzéseivel. A kezemet a tarkójára tettem, és arra kényszerítettem, hogy mélyebbre vegye a faszomat a szájába.

Egy percig szopta a farkam, mielőtt elhúzódott volna, és letörölte a nyálat a szájáról.

„Választott társak kellene, hogy legyünk, és utasítsuk el az igaz társunkat, amikor találkozunk velük.” Tessa felnézett rám, a szemei tele voltak reménnyel.

Ellöktem magamtól, visszadugtam a faszomat a nadrágomba, és felhúztam a cipzárt. A gyomrom összeszűkült az undortól. Nem hittem el, hogy ezt mondta. Nem siettem, hogy ebben a másodpercben megtaláljam a társamat, de tudtam, hogy az igaz társamat akarom. A Holdistennő okkal párosított minket.

„Tessa, nem fogom elutasítani a társamat, amikor találkozom vele.” Megmondtam neki a nyers igazságot.

„De most velem vagy. Tudod, hogy bármikor megtalálhatod a társadat, de mégis itt vagy, és velem baszol. Kihasználsz engem.” Tessa felállt, összefonta a karját, és próbálta az áldozatot játszani.

„Ne próbálkozz ezzel a szarral nálam. Te is pont annyira használsz ki engem, mint én téged. Ne hidd, hogy nem tudom: miután ma dugtunk a lelátó alatt, elmentél, és édeshármasod volt Gideonnal és Viviannal.” Rámeredtem, számonkérve a képmutatását.

Lefagyott, a szája tátva maradt. Egy hosszú pillanatig semmit sem szólt. Megráztam a fejem, rájöttem, hogy itt az ideje elsétálni ebből a mérgező helyzetből. Hátat fordítottam neki, és elindultam a fák vonala felé.

„Szeretlek, Caleb!” – sikoltotta utánam Tessa.

Megálltam. Nem akartam elhinni, amit hallok. Kizárt dolog, hogy őszintén szeretett volna. Csak a státuszt akarta, hogy egy alfa fiának a társa legyen.

„Nem, nem szeretsz. Nem igazán. És én sem szeretlek téged. Sosem mondtam, hogy igen, Tessa” – szóltam a vállam felett, aztán besétáltam a sötét erdőbe.

Mélyen bementem a fák közé, és hagytam, hogy a farkasom átvegye az irányítást. Csontok ropogtak és izmok formálódtak át, miközben átalakultam hatalmas fekete farkassá. Szükségem volt egy futásra. Körülbelül egy órán át rohantam az erdőben, hagytam, hogy a hűvös éjszakai levegő megnyugtassa az idegeimet. Miután a dühöm elszállt, visszaváltoztam emberi formámba, és felhúztam a pótruháimat.

Éhes voltam, ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek a Mac's Dinerbe, a helyi kávézóba, ahova általában jártam. A gimnazisták többsége péntek esténként ott lógott, de a hely most gyakorlatilag üres volt, mivel mindenki az én bulimon volt.

Bementem, és egy bőrfülkét választottam a hátsó sarokban. Nem is bajlódtam azzal, hogy megnézzem az étlapot. Már tudtam, hogy hamburgert és sültkrumplit fogok rendelni.

A kávézó ajtaján lévő csengő megszólalt, ahogy kinyílt.

Egy illat árasztotta el a helyiséget, és belém csapódott. Ez volt a legmámorítóbb, legaddiktívabb illat, amivel valaha találkoztam. A friss narancs és az érett eper édes, tökéletes keveréke. Azonnal rabul ejtette az érzékeimet. A szívem a bordáimnak kalapált, a farkasom az elmémbe karmolt, és ősi őrjöngéssel üvöltött.

„Sajnálom, hogy késtem. Lekéstem a buszt.”

A hang lágy és angyali volt. Ismerősnek tűnt, de az agyam túlságosan összezavarodott a letaglózó illattól ahhoz, hogy beazonosítsa, hol hallottam már.

Felkaptam a fejem, és döbbenten a pult felé néztem.

Ott állt, egy kifakult pincérnői egyenruhában, Sienna. Ugyanaz a lány, akit az elmúlt egy évben folyamatosan gyötörtem.

Ő volt a társam.

Sienna földbe gyökerezett lábbal állt. A tekintete az enyémbe fonódott a kávézó túloldaláról. Az arca elsápadt, a kezei remegtek. Tiszta döbbenettel nézett rám. Ő is érezte. A társkötelék tagadhatatlan vonzása kötött össze minket a helyiség közepén.

Kilöktem magam a fülkéből, a testem nyers ösztöntől hajtva mozgott. Kihúztam magam, egyenesen a szemébe néztem.

„Társ!” – jelentettem ki hangosan.

Aztán előreléptem, hogy odamenjek hozzá.