Eira POV

Nem vagyok hajlandó elhagyni ezt a kórházi széket.

Tegnap óta a szemem Vesper mozdulatlan alakjára tapad. Miután ma reggel rövid időre kinyitotta a szemét, a félelem attól, hogy lemaradok a következő ébredési pillanatáról, itt tart engem. Ha kilépek arra a steril folyosóra, akár csak egy szívdobbanásnyi időre is, lehet, hogy egyedül ébred fel. Ez a gondolat fojtogatja a torkomat, és megne