Victor szemszöge

Az ágyamban fekszem, és az alvó Katiát nézem. Tudom, hogy éreznem kellene iránta valamit, mint a sorspárom iránt… de az állkapcsom megfeszül, és az irritáció úgy mászik a bőröm alatt, mintha valami olyasmit viselnék, ami nem illik rám. Csak Vesperre tudok gondolni.

A benne lobogó tűzre. A küzdelemre. Az erejére. A szépségére.

Arra, ahogy úgy néz rám, mintha inkább meghalna, semhog