A szoba félhomályos volt, az egyetlen fényt az előttünk lévő képernyő adta. A technikus a hasam felett mozgatta az ultrahangfejet, és ott volt – egy apró, pislákoló szívverés.

„Ott is van a babájuk” – mondta, hangja meleg és professzionális volt. A képernyőn egy apró foltra mutatott, és én nem kaptam levegőt. A mellkasom összeszorult, a kezem pedig olyan erősen szorította Ryderét, hogy azt hittem,