Apám bocsánatkérésének terhe kőként nehezedett a mellkasomra, és a harmadik napra ott találtam magam a konyhapult előtt, a névjegykártyáját bámulva, miközben a hüvelykujjam a nevének dombornyomott betűit simogatta.

– Azon jár az eszed, hogy felhívd? – Ryder hangja szakította félbe a gondolataimat. Zöld szeme a nappaliból figyelt, ahol a gyerekekkel az ölében ült, és épp egy képeskönyvet lapozgatot