A hópelyhek hamuként kezdtek hullani, némán és nehezen. Ritkán havazott errefele — talán évente egyszer vagy kétszer —, de valahogy helyénvalónak tűnt, hogy éppen ma essen, pont ezen a napon. Mintha maga az ég is Arthur Fostert gyászolná.

A temető a fekete bőr és a komor arcok tengerévé vált. A Spártaiak szoros csoportokban álltak, klubmellényeik éles kontrasztot alkottak a körülöttük lévő, fehérr