A sziklaszirten álló ház úgy festett, mintha egy álomból ragadták volna ki, és ejtették volna le a világ peremére. Megviselt, szürke zsindelyei szinte beleolvadtak az égbe.

Alant a Csendes-óceán zúgott, hullámai ősi és örök ritmusban csapódtak a szikláknak. Itt nem volt hó, de a só és a fenyő finom illata ott lebegett a csípős téli levegőben.

Ez volt Apa háza. A menedéke mindazokon az éveken át.

A