Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

Egy kis tisztásra törtünk ki, és majdnem átestem egy férfin, aki egy fának roskadva ült. Kezével a mellkasa oldalát szorította, ujjai közül szabadon ömlött a vér. Arca sápadt volt, csillogott az izzadságtól, szaggatottan, zihálva vette a levegőt, de egyértelműen eszméleténél volt.

– Állj! – kiáltottam, feltartva a kezem, hogy megállítsam a közeledő embereimet. A fegyverem azonnal rászegeződött, uj