A kezemben lévő cipőt bámultam; a súlya szinte agyonnyomott. A lányom cipője. Itt volt, és most nincs. A csend elviselhetetlen volt, de aztán Brick megtörte, a hangja fojtott volt és sürgető.

– Cross – mondta, miközben leguggolt egy felbolygatott földkupac mellé. – Nézd!

Közelebb léptem, a tekintetem a talajra tapadt. Három pár lábnyom… bakancsok, nehezek és határozottak. És egy kisebb, egyenetlen