Madeline szemszöge

„Egy óra múlva felveszlek.” Ronan hangja átvágott az autó csendjén.

Pont Nolan társasháza előtt alapjáraton járt a motor, a csendes duruzsolás a cipőm talpán keresztül vibrált.

A műszerfalat bámultam, a mellkasom szorított.

Az elmúlt néhány napban Ronan folyamatosan jelen volt, és olyan tanácsokat suttogott, amikről tudtam, hogy helyesek, de lehetetlennek éreztem követni őket.

„