Madeline szemszöge

*Gyönyörű vagy.*

A szavak végtelenítve ismétlődtek a fejemben az elmúlt két napban.

Nem lett volna szabad ezen rágódnom – különösen figyelembe véve az állapotot, amiben volt –, de az agyam néha makacsul dacolt a saját parancsaimmal.

„Az elmúlt egy órában azt a ceruzát pörgetted és forgattad, Madeline, miközben végig ez a bizarr, álmodozó mosoly ült az arcodon. Felfogtál egyáltal