Madeline szemszöge

A kocsikázás az étteremig valami furcsa, fojtogató csenddel telt.

Nolan az egyik kezét a kormányon tartotta, ujjai ritmustalanul doboltak a bőrön, miközben a fűtés meleg levegőt fújt az utastérbe.

Régebben a köztünk lévő csend olyan kényelmes volt, mint egy régi, puha pulóver. Mérföldeket tudtunk úgy autózni, hogy egy szót sem szóltunk, tökéletesen elégedettek voltunk azzal, hog