***DIANA SZEMSZÖGE***

Egy kimerítő hónap telt el a maszkabál éjszakája óta. Annak az estének a súlyos emlékei még mindig könyörtelenül kísértenek az ébren töltött óráimban. Férfias kölnijének mámorító illata, a csípőmet markoló durva kezeinek zúzó súlya és a sötétben hozzám simuló nagy testének sugárzó hője mind sajgó vágyat hagynak maguk után, hogy újra megérintsen. A bőröm ég a fantomérzéstől, ahogy mélyen belém csúszik. Eközben Desmond továbbra is elmerült a frenetikus küldetésében, hogy leleplezze a titokzatos nőt, akibe behatolt a fürdőszobában. Felfüggesztette a jövedelmező üzleti és magánéletét, csak hogy táplálja ezt a kimerítő keresést.

„Valami hír?” – kérdezi Desmond.

Letelepedik nagy testével a nappali bőrkanapéjára, közvetlenül mellém. Félmeztelen. Definiált hasizmai teljes valójukban mutatkoznak meg, fürdőzve a padlótól a mennyezetig érő ablakokon beszűrődő, világos délutáni fényben. Egy hideg üveg sör pihen lazán a markában. A pára lecsöpög a barna üvegen, tükrözve a hőség hirtelen fellángolását az ereimben.

Nagyot nyelek. A torkom kiszárad, amikor a szemem elárul, és a csupasz mellkasára téved. Visszaerőltetem a tekintetem a telefonom világító képernyőjére, küzdve azért, hogy fenntartsam a laza nemtörődömség auráját. „Semmi.”

„Lehetetlen.” Mély hangja a puszta felháborodástól és frusztrációtól megemelkedik. „Az elmúlt hónapot azzal töltöttük, hogy felhívtunk minden egyes nőt azon a hatalmas vendéglistán.”

„Ez egy egyértelmű jel az univerzumtól, hogy egyszerűen felejtsd el őt” – válaszolom feszült hangon, hogy elfojtsam az egyre növekvő szorongásomat.

Oldalra fordítja a fejét, és egyenesen a szemembe néz. „Diana, én nem adom fel könnyen. Meg fogom találni.”

Egy rémisztő másodpercig közel állok ahhoz, hogy megtörjek a súlyos tekintete alatt. A késztetés, hogy elordítsam magam, miszerint a nő, akit keres, közvetlenül mellette ül, a nyelvem hegyét égeti. A titok a torkomat kaparja. De a férfi elkerülhetetlen reakciójától való bénító félelem áthatolhatatlan páncélként funkcionál. Ez a félelem, párosulva a rettegéssel, hogy túlféltő apám rájön arra a sötét igazságra, amit a legjobb barátja tett velem, zárva tartja a számat.

Apám belép a nappaliba, mit sem sejtve a köztünk vibráló sűrű feszültségről. Sikeresen szakítja meg a belső pánikomat. A mai nap a szüleim huszonötödik házassági évfordulója, amit azzal ünnepelnek meg, hogy egy hatalmas, barátokkal és távolabbi rokonokkal teli kerti grillezést tartanak. Hangos nevetés és vidám zene szűrődik be a nyitott ablakokon, éles ellentétben a szobát az imént még beborító, súlyos csenddel.

Desmond zökkenőmentesen vált hangnemet. A sörösüvegével apám felé bök, dicsérve a szilárd családi dinamikát, amit Thomas felépített az évek során. „Gratulálok, barátom. Huszonöt évig lekötve.”

„Ez volt a legjobb döntés, amit valaha hoztam.” Apám sugárzik, a szemében büszke csillogással.

„Nem is kétlem. Gyönyörű családot építettél.” Desmond hosszú, lassú kortyot iszik a söréből.

Apám egy zsíros grillezőlapáttal mutogat Desmond irányába. „És itt az ideje, hogy te is ugyanezt tedd. Öregszel, Desmond. Találkoznod kellene valaki különlegessel, megállapodni, és saját családot alapítani, mielőtt túl késő lenne.”

Desmond felhorkan, és túlzóan megforgatja a szemét. „Szabad szellem vagyok, Thomas. Ezt te tudod a legjobban! Csak próbálj meg elképzelni, ahogy egyetlen nő dirigál nekem, és gúzsba köt. A pokolba is, kizárt!”

Apám makacsul tovább nyaggatja, kiemelve a mindennapi, elkötelezett partner hiányának mélységes magányát. Kitart amellett, hogy minden este egy üres penthouse-ba hazamenni egy idő után biztosan elveszíti a varázsát.

Desmond felnevet az ötleten. Súlyos, izmos karját apám vállára veti, és a mondat közepén elvezeti őt az üveg teraszajtók felé.

Mardosó kíváncsiság emészti a gyomromat. Tudni akarom, hogyan védi meg Desmond az örök agglegénységét, amikor sarokba szorítják. Ennek ellenére makacsul megtagadom, hogy utánuk menjek az udvarra, és hallgatózzam a privát beszélgetésükön. Még mélyebbre süllyedek a puha kanapépárnák közé, és céltalanul bámulom a mennyezetet.

„Itt vagyok!” – kiáltja Valerie.

Előrelendül, és leteper a kanapén. A hirtelen fizikai becsapódás kiveri a levegőt a tüdőmből. Azonnal elkezd nyaggatni a kimeríthetetlen energiájával, és követeli, hogy vetkőzzek le, és menjek ki vele a medencéhez.

„Mássz le rólam, te mániákus” – nyögöm, és meglököm a vállát, hogy kapjak egy kis levegőt.

„Mit bujkálsz a házban? Nyári szünet van! Vegyük fel a fürdőruhánkat, és menjünk ki a medencéhez, de rögtön!” – erősködik Valerie, könyörtelen erővel rángatva a karomat.

Szándékosan bujkáltam a légkondicionált házban, hogy elkerüljem Desmond félmeztelen jelenlétét. A közelében lenni, elviselni az őrjítő megszállottságát a titokzatos nő iránt, egy különleges mentális kínszenvedés. Hamar kifogyok azonban a használható kifogásokból, amelyekkel felvehetném a harcot a magas hangú unszolásával szemben. Ha tovább maradok bent, a viselkedésem csak gyanússá válik mindenki más számára.

Energiájától legyőzve felslattyogok az emeletre a gardróbszobámba. Hatalmas fürdőruha-gyűjteményem előtt megállok. Végigjártatom a tekintetem a különböző anyagokon, mielőtt tudatosan választanék. Kihagyom a szerény egyrészeseket. Ehelyett egy apró, élénkpiros, madzagos bikinit választok. Magamra húzom a vékony anyagot, remélve, hogy tökéletesen rásimul az idomaimra, és előnyös az alakomnak. Az anyagháromszögek alig takarják a mellemet, és a megkötők magasan a csípőmön pihennek. Mindezt azzal a titkos, égető szándékkal teszem, hogy elérjem, hogy egy bizonyos, idősebb férfi pontosan úgy nézzen rám, ahogy vágyom rá. Sietve egy rojtos, levágott farmersortot húzok a bikinialsóra, és visszalépek a folyosóra.

Valerie türelmetlenül vár a lépcsőnél, a testsúlyát egyik lábáról a másikra helyezve. „Nagyon remélem, hogy a bátyád ma észrevesz engem.”

A szeme elkerekedik az izgatott várakozástól, miközben lefelé indulunk a lépcsőn.

„A bátyám érzéketlen a nőkkel szemben. Csak szenvedni fogsz, ha belekeveredsz” – figyelmeztetem brutális őszinteséggel.

Szeretem a bátyámat, Connort, de ismerem a zord valóságot. Bár hevesen védelmez engem, és gondoskodik arról, hogy egyetlen srác se nézzen az irányomba, teljes, szívtelen seggfejként viselkedik azzal a számtalan lánnyal, akivel lazán randizgat. Gondolkodás nélkül töri össze a szíveket. Nem hagyom, hogy a legjobb barátnőm is csak egy legyen a síró lányok közül, akiket maga után hagy.

„De olyan gyönyörű” – sóhajt Valerie álmodozva, mit sem törődve a figyelmeztetésemmel.

„Ha azt akarod, hogy összetörjék a szíved, csak rajta” – mondom neki egykedvűen, amikor elérjük az üveg tolóajtót.

Kilépünk a hatalmas grillező területre. Az udvar tele van vendégekkel, akik nevetgélnek, hideg sört isznak, és a hatalmas medencében úszkálnak. A grillezett hús és az édes naptej illata sűrűn megüli a párás nyári levegőt. A víz a betonburkolatra fröccsen, ahogy a gyerekek a mélyvízbe ugrálnak. Szinte azonnal több szempár is felénk fordul. Köztük van néhány idősebb, házas férfi is, akiknek a tekintete rosszindulatú, gusztustalan szándékkal söpör végig a bikinifelsőmön. Érzem, ahogy kéjvágyó bámulásuk végigkúszik a szabadon hagyott bőrömön.

Figyelmen kívül hagyom őket. Szememmel a sűrű, kaotikus tömeget pásztázom, kifejezetten Desmond magas alakját keresve. Átfűzöm magam a csevegő rokonok csoportjain, a szívem egyenletes ritmust ver a bordáimnak.

Kiszúrom. A terasz egyik távoli sarkában, egy árnyékos napellenző közelében különült el. Egy rendkívül élénk, vadul gesztikuláló, barna hajú nő ejtette csapdába. A nő szűk ruhát visel, és úgy tűnik, megállás nélkül beszél hozzá. A szája ezerrel jár, és időnként kinyújtja a kezét, hogy megérintse a férfi szilárd mellkasát.

Azonban, ahogy távolról figyelem őt, világossá válik, hogy egyetlen szót sem hallgat meg abból, amit a nő mond.

A feje el van fordulva a nőtől. Pislogás nélkül, lézerszerű fókusszal mered egyenesen rám.

Úgy tűnik, a köztünk lévő levegő serceg és lángol, a távolság és a minket körülvevő tömeg ellenére is. Egy röpke, lélegzetelállító pillanatra látom, hogy sötét tekintete súlyosan lejjebb siklik. Egyenesen a mellemet bámulja; tekintete éhesen időz a bikinifelsőm élénkpiros anyagán. A nyers, szűretlen forróság a szemében vad izgalmat küld egyenesen a gerincembe. Ez egy olyan férfi eltagadhatatlan pillantása, akit elkapott a tiltott vonzalom.

Rádöbbenve, hogy rajtakapták, amint a legjobb barátja tinédzser lányát bámulja, valami pánikszerűség villan át éles vonásain. Élesen elfordítja a tekintetét. Erőltetett figyelmét visszairányítja a fogalmatlan barna nőre, aki egyetlen szünet nélkül folytatja könyörtelen, egyoldalú beszélgetését.