GENEVIEVE.

Úgy falta a számat, mint egy éhező ember, aki órákon át küzdött az alantas ösztönei ellen, hogy aztán látványosan elbukja a küzdelmet. A csókjában lévő nyers, kétségbeesett éhség a düh éles peremét hordozta magában, mintha neheztelt volna a saját sóvárgásának puszta mértékére. Nagy, durva keze hajthatatlan határozottsággal szorított rá az állkapcsomra, pontosan abba a szögbe döntve az a