GENEVIEVE.

„Csajszi, folyamatosan az időt lesed, amióta megjöttünk” – mondta Kaelen, miközben letette a poharát. „Megígérted nekem az egész estét. Az egész estét, Vieve. Pontosan ezek voltak a szavaid. Tanúim vannak rá.”

„Nincsenek tanúid.”

„Grand-père hallotta, ahogy ezt mondod a telefonban.”

Elmosolyodtam, és arccal lefelé az asztalra tettem a telefonomat. „Sajnálom. Itt vagyok.”

„Valahol lenned