GENEVIEVE.

– Abbahagynád már? – nyomtam a tenyeremet a homlokomhoz, miközben a kávéskanna felé nyúltam.

– Non. – Kaelen habozás nélkül követett a konyhába, mezítláb, még mindig a túlméretezett alvópólójában. Nyilvánvalóan úgy ébredt fel ma reggel, hogy eldöntötte: ez az a nap, amikor végigviszi ezt a beszélgetést, függetlenül attól, hogy én akarom-e vagy sem. – Nem, amíg tényleg meg nem hallgatsz.