ANDERS.

A telefonom kijelzőjét bámultam.

Délután három tizenhat.

Annak az egy órának a nagy részében, amit abban a tárgyalóban töltöttem, egy olyan következetes rutint alakítottam ki, ami már-már óraműpontossággal működött.

Felvenni a telefont. Úgy meredni a képernyőre, mintha egy kibaszott, ketyegő bomba lenne. Konstatálni annak a hiányát, amire annyira vágytam. Kijelzővel lefelé az asztalra tenn