ANDERS.

Abban a pillanatban, hogy Caleb kilépett a szobából, Kaelen az ajtó felé pillantott, majd kimentette magát a kórteremhez tartozó kis mosdóba.

Nem tudtam eldönteni, hogy szándékos volt-e, vagy csak jó időzítés, de bárhogy is volt, Isten áldja a jó szívét.

Közelebb léptem Genhez. – Gen.

– Anders, ne – rázta meg a fejét, és még mindig a mögöttem lévő ajtót bámulta. – Nem akarom hallani.

Rám s