GENEVIEVE.

Az egész hely valahogy idegennek érződött, de nem tudtam volna megmondani, miért.

„Óvatosan” – suttogta Caleb, úgy fogva a könyökömet, mintha a csontjaim olcsó üvegből lennének. – „Lassan, kicsim. Ülj ide.”

„Le tudok ülni egyedül is” – mondtam, de a hangom túl fáradtan csengett ahhoz, hogy a tiltakozásomnak bármi haszna legyen.

„Tudom, hogy képes vagy rá.” Mégis vezetett tovább, és úgy