GENEVIEVE.

Nem tudom, mennyi ideig ültem azon az alacsony betonpárkányon az épülettel szemben, mielőtt megláttam volna valakit.

Az egyik postázós srácot – azt hiszem, Finch volt az –, ahogy a már meggyújtott cigarettájával és a félig bedugott fülhallgatójával átvágott a mellette lévő telken.

Talpon voltam, mielőtt még meggondolhattam volna magam; a kézfejemmel megtöröltem az arcomat, és magassarkú