ANDERS.

Két olyan ajtón vitték át, ahová már nem követhettem, utána pedig nem maradt más, csak a folyosó a padlóhoz csavarozott, szürke székekkel, és egy automata, amely úgy zümmögött szüntelenül, mintha jobb dolga is lett volna a világon.

Már negyven perce álltam. Kétszer is hellyel kínáltak, egyszer egy nővér, egyszer meg Kaelen, és mindkét alkalommal hallottam ugyan a szavakat, de nem tudtam rá