„Giselle…?”

Giselle halk hangot hallott, amely a nevén szólította, de a testét elborító kimerültség miatt nem felelt.

Tagjai ólomsúlyúnak tűntek, elméje lomhán kavargott, így azt hitte, csupán a képzelete űz tréfát vele.

„Giselle, drágám… nyisd ki az ajtót! Kezdek aggódni.”

Szemöldöke kissé összerándult, ahogy az ébrenlét és az álom határán lebegett.

Álom. Biztosan csak álom.

Ám ekkor koppanás hal