Thalia

A bőröndöt, amit olyan sietve pakoltam be, amikor elhagytam Valerio házát, most kipakolom a szekrényembe, majd megállok. A fejemben ez még mindig Valerio háza. És mégis, ez a szoba, ez a szekrény, az enyém. Ezt az ágyat osztottam meg Mamával. Itt sírtam, voltam dühös, és mosolyogtam olyan sokáig, hogy belefájdult az arcom. Végighúzom az ujjaimat a párnahuzaton, és körbenézek. Talán Valerio