Valerio

Silvioval némán autózunk vissza a városból. Rennek egyelőre semmi nyoma. Összefutottunk pár Lucchese-katonával, szóval úgy tűnik, Geno végre elhatározta, hogy összeszedi magát, de ez nem változtatott Silvio hangulatán. Mellettem ül az anyósülésen, és forr a dühben. Hagyom neki. Most, hogy a kiabáláson túl vagyunk, majd elkezdi törni-zúzni a dolgokat, amikor újra eljön a beszélgetés ideje.