Thalia

Amikor Valerio leparkolja az autót annak a háznak a felhajtóján, amelyik megváltoztatta a döntésemet, és amit már több mint egy hónapja nem láttam, valami eltörik a mellkasomban.

– Fáradt vagyok – mondom.

Bólint.

– Fáradt vagyok a fáradtságtól. – A kezem az arcára simítom.

Egy sóhajjal Valerio ismét bólint.

– Huszonnégy vagyok. – Megremeg a hangom. – Te pedig harminchárom.

Keserűen felnevet