Thalia

Fent valami tompán puffan, és bár tudjuk, hogy valószínűleg csak valamelyik másik család az épületben, Mama és én megijedünk és kisietünk. Majdnem leejti a kulcsokat, miközben bezárja mögöttünk a hátsó ajtót, de mire visszaérünk az utcára, már mindketten nevetünk.

„Tényleg ilyen minden napod, agapi?” – kérdezi lihegve.

Levegő után kapkodom. Elmondjam neki, hogy mennyi éjszakát töltök ébren,