Valerio

– Gyorsan. – Leteszem a telefont, és visszaülök az íróasztalomhoz. Nem tudom, mi a pokol vett rá Thalt, hogy így hívjon, de tudom, hogy a felé tartó sofőrnek sietnie kell. Bármi, ami őt megijeszti, engem is megijeszt.

Ami azt jelenti, hogy rohadt nehéz újra arra a munkára fókuszálnom a szemem, amit a hívása előtt csináltam. Az asztallapon dobolok az ujjaimmal, dúdolgatok magamban egy dalt,