SIENNA

A hazaúton Dante keze lazán pihent a combomon, időnként apró köröket rajzolva rá, és minden egyes alkalommal apró szikrákat küldve végig rajtam. Minden érintés, minden pillantás, minden eltelő másodperc feszültséggel telinek érződött, mint egy vihar, ami épp a felszín alatt gyülekezik, és csak arra vár, hogy kitörjön.

Amikor végre befordult a felhajtóra, leállította a motort, de egyikünk se