DECLAN

A szobában már vérszag terjengett. Nem friss és nem éles vérszag volt ez; állott, mintha már réges-régen beitta volna magát a betonba, és soha többé nem akarna elillanni.

Flavio már a székben ült, amikor beléptem. Árnyéka volt csupán egykori önmagának: az arca beesett, a szája felrepedt, a ruhája cafatokban lógott. A szeme véraláfutásos volt, s amint találkozott az enyémmel, a megkönnyebbül