Valentina

Tagadhatatlan gyönyör lágy, édes hulláma söpör végig remegő testemen. A szememet selyem szemkötő takarja, sűrű, fojtogató sötétségbe taszítva engem, ami csak még jobban kiélesíti minden más érzékemet. Hűvös levegő simítja végig meztelen, lázas bőrömet, amit azonnal elűz egy közeli test melegsége. A fejem felett bolyhos bilincsek harapnak finoman a csuklómba, a helyükön rögzítve a karjaimat, és teljesen kiszolgáltatottá téve engem. Tollkönnyű, gyötrelmesen lassú érintések cirógatják a hasam érzékeny bőrét, majd vándorolnak egyre feljebb. Ráharapok az alsó ajkamra, hogy a torkomba fojtsam a nyögést.

Egy szilárd mellkas súrolja a hátamat. Forró lehelet legyezi a fülemet, libabőrt csalva a nyakamra.

„Agapi.” Egy gazdag, bársonyos hang dorombolja a szerelem görög szavát; egy hang, amelyre úgy vágyom, mint valami kábítószerre.

Egy határozott tenyér csattan a csupasz farpofámon. A csípés forrón lángol fel, éles zihálást préselve ki az ajkaim között, miközben a csípőm ösztönösen megugrik a kötelékek ellenében.

„Szavakat, Principessa.” Egy másik hang parancsol a térben, mélyen és követelőzően.

Gyengéden rángatom a kötelékeimet, a bilincs puha bélése a bőrömhöz dörzsölődik. A kétségbeesett, nehéz sajgás a combjaim között egyre elviselhetetlenebbé válik.

„Kérlek.” A hangom töredezett nyüszítésként hagyja el a számat a csendes szobában.

„Kérlek, mit?” – kérdezi egy harmadik hang.

Hirtelen mindenhol ott vannak. Kezek térképezik fel a testemet egy összehangolt, őrjítő ritmusban. Négy különböző pár kéz érint, követel és cirógat egyszerre a testem különböző pontjain. Egy érdes tenyér csúszik fel a bordáimon. Egy másik könnyedén, stabilizálóan a torkomra fonódik. Egy harmadik kéz a gerincem ívét követi lefelé, míg a negyedik a mellemet fogja közre. Hosszú ujjak csípnek rá a keményedő mellbimbómra, pont akkora erővel csavarva meg az érzékeny csúcsot, hogy a központom hevesen lüktetni kezdjen. Síkos nedvesség önti el a bugyimat.

„Akarom... többet akarok. Kérlek.” – könyörgöm, félredobva a büszkeségemet. Hozzá vagyok szokva, hogy megkapom, amit csak megkívánok, de az ő kiszámított érintéseik alatt teljesen ki vagyok szolgáltatva nekik. Pontosan tudják, hol kell nyomni, hol kell karmolni, hol kell nyugtatni.

Sötét kuncogás rezegteti meg a levegőt. Léptek köröznek körülöttem. Valaki közvetlenül a hátam mögött áll meg. Határozott, megalkuvást nem tűrő kezek markolják meg a csípőmet, tökéletesen mozdulatlanul tartva engem.

„Türelem, agapi mou.” – suttogja a bársonyos hang, miközben ajkai a fülcimpámat súrolják. „Megígérjük, hogy többet adunk.”

Mintegy végszóra egy kéz csúszik lejjebb, a combjaim közé sikolva. A lábaim ösztönösen szélesebbre nyílnak, kétségbeesetten vágyva az érintésre. Ujjak súrolják az átázott redőimet, síkos nedvességet kenve szét az érzékeny idegvégződéseimen.

„Mmm, valaki nedves.” – tűnődik egy hang.

Egy vastag ujj lassan áttöri a bejáratomat. Hangos, tehetetlen nyögést hallatok, ahogy az ujj mélyen a csöpögő pinámba csúszik, kitágítva engem. A tiszta gyönyör lökéshulláma száguld végig a gerincemen.

Aztán az ujj megáll.

A súrlódás hirtelen hiánya maga a tiszta kín. Egy nyöszörgés gyülemlik fel a torkom mélyén. Megpróbálom a csípőmet hátrafelé tolni, üldözve a kezet, kétségbeesetten próbálva azt az ujjat mélyebbre erőltetni magamba.

Egy gyors, csípős ütés csattan keményen a belső combomon. Megrezzenek, a lélegzetem elakad.

„Még ne, Bambina.” A domináns hang ahhoz a férfihoz tartozik, aki közvetlenül előttem áll.

A combjaim közötti kéz teljesen visszahúzódik. A meleg testek hátralépnek. A kontaktus hirtelen elvesztése miatt dideregve, üresen és fájdalmasan kongva maradok.

„K-kérlek.” – könyörgöm újra, a hangom megcsuklik. Nem bírom tovább az ugratást. Az alhasamban gyülemlő gyötrelmes gyönyör veszélyesen közel taszít a peremhez. Éreznem kell őket, ahogy mélyen belém temetkeznek.

„Mit is akarsz? Mondd ki, Neonata.” – parancsolja a domináns hang. Még a szemkötőn keresztül is érzem tekintélyének súlyos nyomását. A belőle áradó puszta dominancia miatt a pinám összeszorul, és még keményebben lüktet.

Szorosan összezárom az ajkaimat, küzdve a késztetés ellen, hogy teljesen megadjam magam.

A csend elnyúlik. Aztán meghallom a bőrcipők jellegzetes hangját, ahogy elmozdulnak a padlódeszkákon. A léptek az ajtó felé távolodnak. Magamra hagynak. Pánik hasít a mellkasomba.

Nem!

„Vegyétek el!” – sikoltom, a selyem szemkötő alatt könnyek szúrják a szememet. „Nem bírom tovább! Kérlek. Kérlek, vegyetek el! Tegyétek magatokévá, és csakis a tiétekké. Mindent akarok! Az édes, csábító ujjaitoktól kezdve a zsibbasztó nyelveteken át a farkatokig! Csak kérlek, hagyjatok már elélvezni! Kérlek!”

A mellkasom zihál, ahogy a nyers, nyílt könyörgés elhagyja a számat. Egy remegő, kétségbeesett roncs vagyok, felkötve és könyörögve.

„Látod, nem is volt olyan nehéz, ugye?” Egy sima, arrogáns hang töri meg a feszültséget. Hallom a hangjában a gonosz félmosolyt.

A gyengéd ugratásnak vége.

Érdes, bőrgesedett kezek ragadják meg az államat, hátrahajtva a fejemet. Domináns ajkak csapnak le az enyémekre egy brutális, tüzes csókban. Próbálok küzdeni az irányításért, a nyelvem összegabalyodik az övével, de ő könnyedén legyűri a gyenge ellenállásomat. A borsmenta éles íze árasztja el az érzékeimet, ahogy a nyelve behatol a számba, végigsöpör a fogaimon, és minden centiméteremet felfalja.

Keményen ráharap az alsó ajkamra. Az éles fájdalom egy hangos nyögést kényszerít a szájába, amit a saját vérem fémes íze követ, mely szétárad az ízlelőbimbóimon.

Ugyanekkor egy forró száj zárul a bal mellemre. Fogak kaparják a bimbóudvarom körüli zsenge húst, keményen harapva és szívva a megduzzadt csúcsot. A gerincem elhajlik a faltól. Egy másik pár kéz erőszakosan gyúrja a jobb mellemet, egy hüvelyk- és egy mutatóujj között görgetve a mellbimbót, amíg az egész testem remegni nem kezd.

Puszta ösztönből próbálom összezárni a lábaimat, túltelítődve az érzékszerveimet érő ingerektől. Erős kezek azonnal megragadják a térdemet, szélesre feszítve a combjaimat, és nyitva tartva őket.

Forró lehelet éri a nedves pinámat. Egy száj ereszkedik le, rátapadva a síkos redőimre. Egy erős szívás húzza be az érzékeny húsomat egy nedves, forró barlang mélyére. Egy érdes nyelv csap ki, leszorítva a megduzzadt csiklómat, és könyörtelen, gyors pöccintésekkel játszik vele.

Belesikoltok a csókba.

Két vastag ujj lökődik brutálisan a pinámba. A férfi büntető, könyörtelen tempóban dugja őket ki-be belőlem. Hosszú ujjai felfelé görbülnek, ismételten eltalálva az elülső belső falam mentén húzódó nehéz, érzékeny idegköteget.

Az alhasamban lévő feszültség szorosra pattan, mint egy felhúzott rugó. Lábujjaim begörbülnek. A csípőmet előre lököm, a pumpáló ujjakhoz és a szívó szájhoz dörzsölődve, minden unciányi súrlódásra szükségem van, hogy átlökjön a peremen.

„Élvezz el, Bambina.” – parancsolja egy mély hang.

Habozás nélkül darabokra hullok.

Hatalmas orgazmus szakítja szét a testemet. A hüvelyfalam keményen rászorul a két engem feszítő ujjra. Eufórikus, vakító gyönyör robban ki a központomból, heves rengéseket küldve végig a lábaimon. Belezokogok a borsmentás csókba, meglovagolva az orgazmusom intenzív hullámait. A légzésem szaggatottá és egyenetlenné válik. A térdem megcsuklik, a lábaim kocsonyává válnak, de egy pár erős, sűrűn tetovált kar fonódik a derekam köré, egyenesen tartva engem.

Élettelen súlyommal a fogvatartóimnak dőlök. Ők istenek arcával és ördögök megfeketedett lelkével rendelkező szörnyetegek.

Még mindig hevesen zihálok, az elélvezésem boldogító utórengéseit lovagolva, amikor egy durva kéz a fejem mögé nyúl, és kioldja a szemkötő csomóját. A hűvös selyem lecsúszik a bőrömről, és a padlóra esik. Gyorsan pislogok a halvány, borostyánsárga fény hirtelen behatolásával szemben, a látásom lassan alkalmazkodik az intim szoba árnyékaihoz.

„Még nem végeztünk, Agapi. Nagyon nem.” – búgja Kaelen, hangja olyan mély, vibráló duruzsolás, ami újabb borzongást küld végig a gerincemen.

Felemelem nehéz szemhéjaimat. Négy pár sötét, ragadozó tekintet szegez a helyemre. A négy férfi szoros félkörben áll előttem, tökéletesen faragott, erősen izmos testük teljesen meztelen. Széles mellkasuk az elfojtott lélegzetektől zihál. Feszes hasuk megfeszül a félhomályban.

Nagyot nyelek. A lábam közötti nehéz, sajgó szükséglet azonnal újra életre kel.

Négy hatalmas, teljesen felállt fasz meredezik a testükből, vastagok az erektől, és egy sötét, erőszakos ígérettel feszülnek. A látványuk a nyers forróság áramlatát küldi egyenesen a megduzzadt központomba. Tehetetlenül fészkelődöm a kötelékeimben, a combjaimat egymáshoz dörzsölöm egy kétségbeesett kísérletben, hogy enyhítsem a hirtelen jött feszültséget, ahogy a frissen tönkretett pinám újra lüktetni kezd.

Könyörtelen éhséggel bámulnak le kipirult, remegő testemre. Kegyetlen arckifejezésük mindent elmond, amit tudnom kell – ez még csak a kezdet. A puszta vágytól megbénulva nézem, ahogy mindegyikük ráfonja a kezét a saját tagjára, lassan, szándékos szinkronban simogatva a kemény, pulzáló hosszt. A saját, szétzúzott orgazmusomból származó forró, sűrű folyadék összegyűlik a lábaim között, lassan, melegen csorogva végig a belső combjaimon, megjelölve engem mint az övéket az előttünk álló hosszú éjszakára.