Lassan megfordult, sötét, jéghideg kék szeme az enyémbe mélyedt. Nyeltem egyet a vonásain elterülő baljós fenyegetés láttán, nem beszélve a mögötte elterülő szörnyű látványról. Mintha megérezte volna a félelmemet, az alakja megmerevedett. Egy káromkodás hagyta el a száját.

"Thalia..." Egy mély lélegzet, mintha meg akarná fékezni a benne lakozó fenevadat. "Menj ki!"

A hangja fojtott volt.

"De..."

"