Cora szemszöge

– Ti ketten egész közel kerültetek egymáshoz, nem igaz? – mondtam, miközben felváltva néztem Dane-re és Luciusra. A belső udvar teraszán ültünk az asztalnál, élveztük a szép időt meg a rágcsálnivalókat, miközben kártyáztunk.

– Ne próbáld elterelni a figyelmet a játékról mindenféle csevegéssel – kötekedett Dane. – Csak azért, mert vesztésre állsz.

– Nem állok vesztésre – horkantottam