DRAVEN SZEMSZÖGE

Képtelen voltam egy helyben maradni.

Órák óta jártam fel s alá a trónteremben, csizmám a márványpadlón súrolódott, a hang pedig mennydörgésként visszhangzott az üres csarnokban. Ujjaim újra és újra a hajamba túrtak, olyan erősen húztam meg a tincseket, hogy fájjon, de ez meg sem közelítette azt, ami elnyomhatta volna a fejemben dúló vihart.

A kép egyszerűen nem hagyott nyugodni –