Egyáltalán nem aludtam.

Valahányszor lehunytam a szemem, Silas arcát láttam – a fájdalmat, a dühöt, az összetört szívet. Szavai újra és újra lejátszódtak a fejemben, minden alkalommal egyre mélyebbre fúródva.

– Most már az ő jele van a nyakadon.

Újra a foltra szorítottam a kezem, éreztem a halvány égést a bőröm alatt. Gyűlöltem. Gyűlöltem, amit jelentett. Gyűlöltem, hogy megbántottam őt.