SILAS SZEMSZÖGE

Úgy sétáltam vissza a bálterembe, mintha nem épp az imént dugtam volna eszméletlenre a társamat az emeleten. Az öltönyöm tökéletes állt rajtam, a szívverésem egyenletes volt. Senki sem fogja megtudni. Talán csak a bőrömön még mindig érződő, halvány illata árulhatott volna el – meg a véremben lévő elégedett forróság, ami még órákig nem fog kihűlni.

Azonnal kiszúrtam Dravent. A