SIGRID SZEMSZÖGE

Ronan keze meleg volt, és határozottan szorította az enyémet, miközben kihúzott a bálteremből. A zene és a nevetés elhalkult mögöttünk, a helyét a lépteink csendes visszhangja vette át a hosszú folyosón.

– Hová megyünk? – kérdeztem, próbálva tartani a tempót a hosszú lépteivel. – Ronan, áruld el. Mi az a meglepetés?

Nem válaszolt. Csak visszapillantott rám azzal az ördögi