SIGRID SZEMSZÖGE

Nem tudom, hogyan vittek el a lábaim a gyakorlótérről.

Csak azt tudtam, hogy ha még egy másodpercig maradok – ha még egyszer meghallom azt a szót, ha még egy szempár rám mered, ha látom, ahogy Ronan ott áll, a gyermek pedig úgy csimpaszkodik belé –, akkor oly módon török össze, amiből talán soha nem épülök fel.

Így hát sétáltam.

A látásom elhomályosult, a világ körülötte