RONAN SZEMSZÖGE

A palota folyosói halálos csendben voltak, ahogy a szobánk felé vonszoltam magam, a nap súlya második bőrként tapadt rám.

Későre járt – jócskán elmúlt éjfél –, és kint magasan lógott a hold az ablakok felett, ezüstös árnyékokat vetve, amik cseppet sem enyhítették a gyomromban lévő görcsöt. Izmaim sajogtak a végtelen órák után, amelyeket a munkába temetkezve töltöttem: járőrje