SIGRID SZEMSZÖGE

A szavai úgy lógtak a levegőben, mint a füst a tűz után – sűrűn és lehetetlenség volt figyelmen kívül hagyni őket.

– Jelölj meg.

Pislogtam, és úgy bámultam rá, mintha félrehallottam volna. Ronan – az én Ronanem, a férfi, aki hónapokig visszafogta magát, őrizve a végső darabját magából – pőrén és sebezhetően feküdt mellettem, és arra kért, hogy jelöljem meg.

Befordultam,