Az erdő túl csendes.

Toronymagas fák nyúlnak az éjszakai égbolt felé, az ágaik úgy fonódnak össze, mint kiszáradt, csontos ujjak, eltakarva a holdfény nagy részét. De nekem nincs szükségem a holdra, hogy lássak. Kifinomult érzékeim minden árnyékváltozást, a lábunk alatt zizegő levelek rezzenését, és a közelben ólálkodó, láthatatlan ragadozók távoli szívverését is érzékelik.

Valen testvére könnyedé